Mosoly
A mosolyod volt mi megbabonázott, Mikor megláttam a hideg rázott, Éreztem teljes szívemben,hogy akarod, Megtévesztett csodás Mosolyod!
Azt hittem mindig szeretni fogsz, Azt hittem,mindig velem ragyogsz, Csillag társként az égen,de nem hagyod, Elbűvölt a Mosolyod.
Szívembe hasított a tudat, Nem akarod folytatni a múltat, Fájdalmasan jöttem rá,hogy nem ez az akaratod, Még mindig szeretlek téged,s a mosolyod.
Nem vagy itt elsírom magam,a hajnal is téged köszönt, Esik az eső a természet velem gyászol,a folyó kiönt, NEM vagy ITT !Szörnyen FÁJ ,szerelmem miért nem akarod? Nem tudom elfelejteni a mosolyod.
Sosem leszel egyedül,csak én maradok magányos, Mint a szirt ha fagyos, Fentről magányosan nézek alá, Mindenki látja szívem csúcsát,mégsincs senki aki megmászná.
Hasad a Szívem ....szétszakít az értelem, Remegek sírva..Nem vagy velem! A nekem már a nap sem ragyog,nem ragyog mert TE nem hagyod, Halálomig őrzöm a mosolyod.
Nem ragyog a nap nem olvasztja meg a fagyos szirtet, Elszárad a régen oly dús liget, Szeretném ha szeretnél,oszd meg velem ragyogó Napod, Hogy ismét örömmel nézhessem a mosolyod........
Mosolyod jelentette számomra az életet, Most nem vagy velem,ez az egy dolog is elvétetett. Hogy kihez írtam nem fontos,hogy miért nem fontos,csak az a fontos hogy igaz... |